Ezt a történetet zenetanárunktól hallottam, aki egy gyenge pillanatában mesélte el az osztálynak. Mielőtt rákezdenék, felteszek egy kérdést. Ki volt Mihalovich Ödön? Erre a kérdésre legfeljebb csak az tudna válaszolni, aki elolvasta Székely Júlia „Bartók tanár úr” című könyvét. De akinek a név nem mond semmit, az se búsuljon. H a szakirodalomban néha felmerül a név, „ismeretlen zeneszerzőnek számít” jelzővel illetik.

   Mihalovich magát a magyar romantika operaszerzőjének tartotta . A Nemzeti Casino 1877-es évkönyvében szerepel a neve, mint tag. Hagbarth és Signe valamint Eliána című operái a bemutatón megbuktak. Hozzákezdett a Faust és A tihanyi visszhang című operához, de csak az első két jelenetig jutott el, aztán abbahagyta. König Fjalar című operájának szövegkönyvét és kottáit Wagner Cosima tanácsára megsemmisítette. Harminc éven át a Magyar Királyi Zeneakadémia (ma: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) nagyhatalmú főigazgatója volt, a szóbeszéd szerint Tisza Kálmán miniszterelnök „ejtőernyőse”.

   És most következzen a történet. Egy interjúban arról faggatták a professzort, hogy a fiatal tanítványai közól ki a tehetséges? Azt válaszolta, hogy szomorú az eredmény, csak azt mondhatom, a modernek között nincs igazi tehetség. Itt van egyik tanítványom a zeneszerzői szakon, ez a Bartók Béla. Ő tehetséges ember volna, de ferde utakon, a hangzavarok  értelmetlen világában jár. Egyszer behívtam magamhoz, el akarta téríteni arról a lehetetlen útról, amelyikre rálépett. Mondtam, hogy tehetséges fiatalember létére, miért próbálkozik ilyen lehetetlen művekkel? Nem lenne jobb, ha rendes dolgokkal foglalkozna? Képzelje, visszakérdezett. Azt felelte, professzor út, talán operetteket írjak? De megmondtam, hogy meg se próbálja, ahhoz nem ért, mert az operettekhez melódiákra és zenei invenciókra van szükség, ezeknek magánál a nyoma sincs meg. Maga ferde dolgokat csinál, nincs köze annak a zenéhez.

   Mikor ezt elmesélte Karvaly Viktor tanár úr, Bartók már világhírű volt. Azért mondom el ezt a történetet, tette hozzá, hogy morgásokkal, marásokkal meg lehet nehezíteni egy lángelme kibontakozását, meg lehet keseríteni az életét. De eltéríteni a maga törvényei által szabott útról élete fogytáig nem lehet.

Láng Róbert