Őszintén be kell vallanunk, kicsit kényelmesek vagyunk, csak saját magunkkal törődünk, nem ütjük bele az orrunkat mások dolgába, nem akarunk kilépni a komfortzónánkból. Keményebben fogalmazva: közönyösek vagyunk. Bennünket mindenre ösztönözni kell.

   Az ösztönzés biztatást, ráhatást, nógatást, gyorsabb haladásra, vagy cselekvésre késztetést jelent. Bennünket eleinte az óvónéni, tanító bácsi, osztályfőnök úr ösztönöz. Aztán munkába álluk és a főnökünk. Az állam mindenkit ösztönöz. Nagyvállalkozókat adócsökkentéssel, középvállalkozókat pályázatokkal, kisvállalkozókat Széchenyi-kártyával, diákokat ösztöndíjjal, gazdákat jó szóval, köztisztviselőket létszámcsökkentéssel, családokat CSOK-kal.

   Van negatív ösztönzés is. Például pálinkát és benzint jövedéki adóval, a chipset, kólát népegészségügyi termékadóval, ha kivesszük pénzünket az ATM-ből tranzakciós adóval, a gépkocsi vásárlót regisztrációs díjjal. De ezekkel szemben is közönyösek vagyunk. Kerül, amibe kerül. Hiszen mi is ösztönzünk, például az orvosokat hálapénzzel.

   Vásárlások iránt is közönyösek vagyunk. Erre is ösztönözni kell bennünket. Közvetlen levél formájában prospektusokat és röpiratokat küldenek a lehetséges vásárlóknak különböző cégek. Az áruházak kínálatukat katalógusokban, vagy weblapokon mutatják be és a megrendelt árut postai úton szállítják el a megrendelők otthonába. Ez a forma előnyös mind az eladónak, mind a vevőnek. Az áruházaknak nem kell eladó személyzetet fenntartani, a vevő otthon a fotelban ülve megkapja amit csak akar.

   Telefonos ösztönzés is létezik. A telemarketing, ha az ügyfél hívásán alapul bejövő, ha a cég a kezdeményező, akkor kimenő jellegű lehet. Nálunk ez még gyermekcipőben jár, de a fejlett országokban ezt tartják a leghatékonyabb ösztönző eszköznek. Már ami a vásárlást illeti.

   Az ember azt érzi, hogy a közöny miatt ösztönzés nélkül senki nem csinál semmit, az egész társadalom stagnál, pang, az embereket megöli az unalom, nem folyik termelés, alkotó munka. Egyetlen markáns kivétel van. Polgármesteri, képviselői helyekre ösztönzés híján is számtalan jelentkező akad. Mindezeket mérlegelve két dolgot tehetünk. Vagy megnézzük, hogyan működnek azok az országok, amelyek sikeresek, jómódúak és még sem ösztönzik folytonosan a társadalmat. Vagy minden magyar állampolgárnak kettős státust kellene adni és mindannyiunkat tiszteletbeli polgármesterré, vagy képviselővé kellene nyilvánítani.

   Kezdeményezzek ez ügyben népszavazást? A válaszok megkönnyítésére ajánlom Albert Camus „A közöny” c. remekművét.

Láng Róbert.