Ritkán fordul elő, hogy egyetlen műtárgyért látogatjuk meg valamelyik múzeumot. Különösen, ha hosszabb utat kell megtenni érte. Ez a ritka eset történt velem is, amikor a Dahlem Múzeumba mentem, hogy Nofretete királyné, Ehnaton fáraó hitvesének szobrát megnézzem. A festett mészkő mellszobor az ókori Egyiptom egyik leghíresebb művészeti alkotása. Kr. e. XIII. században készítette Thotmész, az egyik legrégebben élt, név szerint ismert szobrász Amarnában. (Egykor Egyiptom fővárosa, ma El-Amarna romváros.)

   A Dahlem Múzeum története úgy kezdődött, hogy a második világháború idején a német múzeumok legféltettebb kincseit elrejtették. A szövetséges csapatok Berlin elfoglalásakor megtalálták, elvitték a műtárgyakat, majd amikor a Német Szövetségi Köztársaság megalakult, átadták a bonni kormánynak. Így került ebbe a viszonylag kicsiny múzeumba. Amikor ott jártam 1960-ban, még nem volt Berlini Fal, így a Német Demokratikus Köztársaságba való utazásra jogosított, a személyi igazolványba tett úgynevezett „betétlappal” megoldottam a látogatást.

    A szobrot egy német régészcsoport találta 1912-ben. A törvény értelmében az Egyiptomban ásató külföldi régészexpedíció és az egyiptomi Régészeti Hatóság megosztozott a leleteken, de az egyiptomi hatóság döntötte el, mit vihetnek magukkal a régészek a hazájukba. Ludwig Borchardt, a régészek vezetője mindenképpen szerette volna Németországba vinni a szobrot. Nem tisztította meg, hanem sárral borítva vitte az Egyiptomi Múzeumba, ahol elosztották a leleteket. Az egyiptomiak pedig, miután más értékes szobrokat lefoglaltak az expedíciótól, Nofretete mellszobra kivitelét engedélyezték, jelentéktelen gipszszobornak vélték. Amikor először állították ki Berlinben 1923-ban, akkor döbbentek rá az egyiptomi régészek, milyen hibát követtek el. (Egyiptom azóta többször is kísérletet tett a szobor visszaszerzésére.)

   A szobor csodálatos. Művészettörténészek szerint élethű és azért készült, hogy  Nofertitinek ne kelljen többször is modellt állnia a különböző készülő szobrokhoz, festményekhez. Ez megmagyarázhatja azt is, miért hiányzik a szobor egyik szeme, mert a festményeken az egyiptomi művészet hagyományai szerint profilból ábrázolták az emberalakok arcát.

   Az 50. Velencei Biennálé alkalmából 2003-ban egy nevű magyar művészcsoport a saját maguk alkotta bronztestre illesztette a berlini múzeumban őrzött fejet, és erről rövidfilmet forgatott. A produkció elkészítésében egyiptológusok és a berlini múzeum munkatársai is részt vettek, ezenkívül a  Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is támogatta. A résztvevők szemében a test és a fej egyesítése tisztelgés volt Nofertiti előtt, egyben a régi és a modern művészet egymást kiegészítő harmóniáját jelképezte.

   A szobor ma a Neues Museum (Berlin) egyiptomi gyűjteményében található, az úgynevezett múzeumi szigeten.

Láng Róbert