Az utóbbi években már egyre több magyar keresi fel Portugáliát. A megismerni vágyott helyszínek között első helyen a főváros, Lisszabon áll, de előkelő helyet foglal el a listán Fatima is. A Hibernia kiadónál most megjelent útikönyv hasznos társa lesz az errefelé utazóknak. A minden fontos részletre kitérő leírások mellett háromszáznegyven fénykép és tizennégy térkép segíti a tájékozódást.

 Jelen volt a könyv bemutatóján őexcellenciája Maria José Teixeira de Morais Pires, Portugália magyarországi nagykövete, aki mindjárt ez elején egy kevéssé ismert érdekességre hívta fel a figyelmet. A XVIII. században, 1755-ben egy hatalmas földrengés óriási pusztítást okozott a városban. A földrengést követő tűzvész és szökőár, csaknem az egész várost a földdel tette egyelővé. Élt ott ekkor egy magyar építész, a pozsonyi születésű Mardel Károly. Idehaza valószínűleg nem sokan ismerik a nevét. Az akkori portugál miniszterelnök, Pombal márki felkérésére meghatározó tagja lett a várost újjáépítő csapatnak, számos – igen fontos - épületet ő tervezett. Ilyen volt például a miniszterelnök nyári palotája és a város víztározója is, aminek a mintáját egy akkor Magyarországon már létező víztározó szolgáltatta. Az általa használt építészeti megoldást a mai napig „magyar stílus”-nak nevezik Portugáliában.

 Joaquim F. L. Pimpão úr, a követség kereskedelmi tanácsosa azt emelte ki, hogy a Lisszabonba irányuló turistaforgalom az utolsó tíz évben 14 százalékkal növekedett, a repülőtéren évente 25 millió ember fordul meg. A magyarul kitűnően beszélő tanácsos elmondta, igen fontos, hogy a turizmus mindinkább demokratikusabbá vált. Többen és egyre olcsóbban utazunk, az embereknek lehetőségük van közvetlenül megismerni egymást a különböző országokban. A Portugáliába látogatók hamar felfedezik, hogy itt a foci mellett a jó vörösbor is legalább olyan fontos. Ide akár egy hétvégére is érdemes eljönni, egy jó meccs kedvéért, és ha már itt vagyunk, meg kell kóstolni az ételeket, mert a portugálok szeretik és értékelni is tudják az ízletes, bőséges érkezést!

Ennek a könyvnek az egyik legfőbb erénye, hogy a tények mögött egy kicsit a mai valóságot is bemutatja. A lehetőségekhez képest az adatok is aktuálisak benne. Lisszabon kapuja a Praça do Comércio, a Kereskedelem tere, melyet sokan Európa egyik leglátványosabb díszterének tartanak. Az északkeleti sarkában három alig ismert, de roppant izgalmas intézmény található. A Lisszaboni Történeti Központban főként a földrengés rendkívül érzékletes bemutatója érdekes. Néhány méterrel odébb áll egy valóságos „sörszentély”! A Sörmúzeum, ahol a teraszon egyszerre hatszáz vendég is helyet foglalhat. Bemutatják a sörfőzés 6000 éves történetét és működő sörfőzde is van benne. A sörhöz helyben, folyamatosan frissen sütött tőkehalkrokettet is felszolgálnak – jól lehet inni rá! A tér másik sarkán a város legrégebbi, 1782-ben nyitott kávézója áll. A mai nevén Café Martinho da Arcada arról is híres, hogy itt a steak-et krémes kávémártással szervírozzák és különféle borokat is lehet hozzá kóstolni.

 Virtuális ízelítőnek talán ennyi is elég annak bemutatására, mennyire hasznos, az utazót szinte kézen fogva vezető társ lehet ez a könyv. Amint azt a címe is jelzi, nemcsak a főváros, a külvárosok, hanem – kicsit tágabban értelmezett – környezete is megismerhető belőle. Tizennégy fejezetre oszlik, először is bemutatja a 12 legfontosabb látnivalót azok számára, akiknek rövidre szabott az idejük. Ellátogathatunk a segítségével Lisszabontól északra és délre, még a híres kegyhelyre, Fátimára is. A második betű nem tévedés a helyiek á-val írják. Az útikönyvek – általában – ritkán szoktak a külvárosokkal foglalkozni. Itt ennek határozottan célja van. Valószínűleg sehol máshol a világon nem fordul elő, hogy egy idegen országban egy futballstadion előtt két magyarnak is szobra álljon. Mielőtt bárki azt mondaná: Puskás – annyi elárulható, ő nincs ott. De aki odamegy, megtudhatja azt is: mi is az a máig ható „Guttmann átok”?

 A fővárostól nem túl messze, délnyugatra, nevezetes várost találunk, a „kéttavaszú” Estorilt. Egykor külföldi királyok is lakták és 1949 -1959 között itt élt a Horthy család is. Lakóházuk, a Villa Ramuntch megtekinthető. Egy kicsit tovább, Cascais már másról nevezetes. Érdekes természeti képződmény, a „Pokol szája” látható itt, a tenger által kivájt, többméteres alagút, ahol a bezúduló víz furcsa hangokat gerjeszt. Megtekintésekor a turisták többségének is kinyílik a szája, a közelében egy remek söröző áll. Lisszabontól mindössze 30 kilométerre, de már nem a tengerparton épült Sintra, a mesekönyvszerű város. Vonattal egyszerűen, Lisszabon kártyával ingyen elérhető. Aki viszont a várost a legszebb pontról szeretné megtekinteni, egy autóbusszal felmehet a X. században épített mór vár megmaradt falaihoz. Csodás a panoráma!

 Lisszabontól délre, a Tejo folyó másik partján fekszik Almada városa. A 82 méteres talapzaton álló 28 méter magas Krisztus szobor, szinte már fő jelképpé vált. Kicsit távolabb, a Sado folyó torkolatánál másik kedves várost találunk. Setúbal egyik nevezetessége a klarissza nővérek 1490-ben alapított kolostortemploma. Látványos a templom déli homlokzata, de legnagyobb értéke az apszis belső kialakítása, a belső falakat díszítő kékzománc csempeképek. Le sem tagadhatnánk, hogy a könyv kifejezetten magyaroknak szól, hiszen külön fejezet foglalkozik a híres portugál gasztronómiával. Gyakran használt jelmondatuk: az „Áruld el mit eszel és megmondom ki vagy” jól tükrözi, hogy szerintük az étkezési szokások hatással vannak a különböző népek karakterére. Úgy tartják, a portugálok étkezési szokásaiknak köszönhetik jó tulajdonságaikat! A könyvben igazán étvágygerjesztő leírást kapunk az ételekről, de nem marad el a borok és sörök lényeglátó ismertetése sem.