Irodalomtörténeti tény, hogy a szerzők minden időben szívesen szerepeltették műveikben az állatokat, köztük talán leginkább a szamarat. Már az ókorban is. Lucius Apuleius (II. század) leghíresebb műve Az aranyszamár, az egyetlen teljes egészében ránk maradt antik regény. 34 fejezetből áll. A szerző, egyúttal főszereplő, egyes szám első személyben írta meg a történeteket. Egy ifjú szamárrá változik, majd ismét emberalakot ölt. Az arany szónak több értelme is van a műben, aranyos, nagyra becsült, csodálatos. Talán verses prózának nevezném, olyan ritmikus hangzása van. A novellák sejtelmesek, csipkelődők, szatirikusak, pikánsak.

   Giovanni Boccacio (XIV század) egyik művében a főszereplő Pietro di Vinciolo elmegy hazulról vacsorára. Csinos felesége felhívat magához egy fiút, hogy elszórakoztassa. A férj hazatér, az asszony a fiút tyúkkas alá rejti. De egy szamár véletlenül rálép az ujjára a fiúnak, aki erre felordít. Pietro odaszalad, meglátja; rádöbben felesége hűtlenségére. De végezetül megbocsát, mert hármasban jól érzik magukat, ennek részletezésétől eltekintenék.

   Rodericus Zamorensis könyvében (XV. század) is megjelenik az iskolába járó szamár motívuma. Az osztályteremben egy diák szamárfejet visel. A mai napig is szamárpadnak nevezik a tanárhoz legközelebb álló (első) padot, ahova a rossz tanulót ültetik, hogy szem előtt legyen. A tankönyvben tilos a szamárfül. A diák szamárfület mutat a tanárnak ha nem néz oda. Ha észreveszi, „szamár vagy fiam” kijelentéssel írja be az intőt.

   Shakespeare (XVI. század) is beépítette a szamarat a  Sszentivánéji álomba. A tündérkirálynő még alszik, a mesterek megérkeznek a próbára. Közben Puck tréfát eszel ki, Zubolynak szamárfejet varázsol, társai elfutnak előle, s mivel az ébredő Titánia őt látja meg először, belé lesz szerelmes.

   Korunkban is aktuális La Fontaine (XVII. század) A tolvajok és a szamár c. verse. Két haramia lopott egy szamarat. Mindegyik a magáénak követelte, ezen összeszólalkoztak, majd összeverekedtek. Verekedés közben egy szemfüles tolvaj a hátuk mögé lopódzott és a szamarat elvitte. Érvényes tanulság, az utolsó versszak: Ha két ország veszekedik, háborog és verekedik. És nem teszi le a fegyvert, Egy harmadik eljő, s a pert közöttük eligazítja és mindkettőt meghódítja.

Láng Róbert