John Persing amerikai tábornok antantszíjjal, 1918-ban

  Az Antant angol-francia-orosz háromhatalmi katonai-politikai szövetség, amely az első világháború előtt köttetett. Nevét az "entente cordiale" (szívélyes egyetértés) elnevezésű egyezményről kapta. Az első világháborúban a szövetséges tisztek és tábornokok a jobb vállon átvetett és a derékszíjhoz két ponton rögzített keskenyebb szíjat nevezték Magyarországon is antantszíjnak. Feszesen tartotta a derékszíjat és „katonás testtartásra” ösztönözte viselőjét.

   A második világháború után a Magyar Néphadsereg tisztjei és tábornokai antantszíjat hordtak, a Vörös Hadsereg (1946-tól Szovjet Hadsereg) öltözetének mintájára. A közbeszédben az antantszíj az első világháborúhoz kapcsolódik. Pedig sokkal régebbi találmány.

   Ezt a fajta katonai viseletet Sam Browne brit lovassági tiszt találta ki egy tragikus eseményt követően. Browne az 1857-es indiai felkelés idején egy roham során elvesztette bal karját. A sérülést túlélte, de képtelen lett az akkori szolgálati övszerelékkel használni a szablyáját. A kiegészítő pántot azért alkalmazta, hogy jobb karjával ismét képessé váljon a kardot hüvelyéből elővonni. A szíjrendszer bevált, a búr háborúkban már általános málhaelem lett a brit haderőben.

   Az 1930-as évektől szárnyukat bontogató paramilitáris mozgalmak és autoriter rendszerek az egyenruha és az antantszíj bűvöletében éltek, mindez hatványozottan igaz volt a nemzetiszocialista mozgalomra. Cserkészegyenruhákon is hordták, különösen ha tőr, gyalogsági ásó, távcső „lógott” a derékszíjon.

   A múlt század húszas éveinek elején az antantszíj egyes körökben szitokszó volt. „Ki kell irtani az antantszíj szót a nyelvünkből” írta egy napilap.  Ugyanis az őszirózsás forradalomban és a tanácsköztársaság idején sok katona, köztük román megszállók antantszíjat viseltek. Az úgynevezett Antant-missziót is törölni kívántak az emberek emlékezetéből. De hát ez felemásra sikeredett, az antantszíj túlélte azt a korszakot is.

 Láng Róbert