Főméltóságú uram, ön katonaként egész életében egyenes ember volt. Ha megengedi, én is egyenesen teszem fel kérdésimet. Vállalna szerepet most közéletünkben?

-  Kérdése meglepett. Százötven éve születtem. Azt hittem, már elfelejtett engem a magyar nép.

-  Tévedni méltóztatik. Könyvek jelennek meg életéről, szobrokat állítanak emlékének, lépten-nyomon hivatkoznak beszédeire, utcákat akarnak elnevezni önről, újjáalakult a Vitézi Rend, istentiszteleteket tartanak emlékére, unokája nemrég hatásos beszédet mondott egyik városunkban a Horthy Miklós Alapítvány rendezésében.

-  Örömmel láttam a koronás címert egyik folyóiratukban. Magyarország királyság lett?

-  Nem egészen. Köztársaság vagyunk. De arra gondoltunk, főméltóságod lehetne a kormányzó.

-  Köztársaságban kormányzó?

-  Ha királyságban lehetett negyedszázadig kormányzó, akkor köztársaságban sem lehetetlen.

-  Recht. Ez igaznak tűnik. Harcias fajú nép még a magyar?

-  Meghiszem azt. Bár egyelőre csak verbálisan, de számos országgal harcban állunk, még az Egyesült Nemzetek Szervezetével is. Nem beszélve az erőszakos bűncselekmények számáról.

-  Milyen az ország gazdasági vérkeringése?

-  Megvagyunk. Őszintén szólva alkatrészgyártó, összeszerelő és bedolgozó ország lettünk.

-  Miért nem bízzák az ipar fejlesztését Weiss Manfréd báró utódaira?

-  Sajnos részben idegenrendészeti intézkedések miatt elhaláloztak, részben kivándoroltak.

-  Es tut mir leid. Utolértük már Ausztriát a nép életszínvonalát tekintve?

-  Ahhoz még harminc év lenne szükséges. Ha az osztrákok egy helyben topognának.

.  Azért ez nem olyan nagy baj. A jólét, gazdagság puhít, míg a nélkülözés és önfeláldozás hősöket nevel.

-  Főméltóságod alapelvei nem változtak. Ezt már hallottuk 1936-ban.

-  Nézze, őszinte leszek. A kormányzóságot még meg kell fontolnom.

-  Ennél többet nem is kérnénk főméltóságodtól. Egy fehér lovat für alle Fälle készenlétbe helyezünk.

Láng Róbert