A Ludwig-házaspár a Hamburgi Panoptikumban
A Ludwig Múzeumban jártam a MŰPA épületével szemben, a Westkunst-Ostkunst kortárs művészek időszakos kiállításán. Korábban már voltam néhányszor a LUMÚ-ban, amikor még fent volt a Budai Várban a Nemzeti Galéria mellett. Hihetetlenül gazdag XVII. századbeli holland, flamand, olasz alkotók műveiben gyönyörködhettem. A látogató megtudhatta, hogy a világ több pontján, elsősorban Németországban találhatók a Ludwig-múzeumok. De ki is volt ő?
Az 1928-bn született csokoládégyárosé volt a világ leghíresebb műgyűjteménye. Alapítványtevőként és mecénásként feleségével együtt állandóan arra törekedett, hogy műtárgyai minél szélesebb nyilvánosság számára legyenek hozzáférhetőek. A Gutenberg Egyetemen (Mainz) tanult művészettörténetet, régészetet, történelmet és filozófiát. 1950-ben írta meg doktori értekezését Pablo Picassóról.
1960-ban kezdte felépíteni gyűjteményét. Minden korszak műkincsei érdekelték. A festmények, szobrok, kéziratok, kultikus tárgyak vásárlásánál gondosan mérlegelte a ritkaságot, hitelességet, értéket. Kelet-Európában nagy mennyiségben vásárolt a rendszerváltás előtt úgynevezett szocialista realista alkotásokat. Soha nem tekintette vásárlásait pénzbefektetésnek, de jó üzletembernek bizonyult a műtárgykereskedelemben is. Ludwigot megismerték a művészvilág alkotói, a műgyűjtők, a műkereskedők, a szakértők, a múzeumigazgatók.
Következett az ajándékozás korszaka. Számos múzeumnak ajándékozott festményeket, szobrokat. Majd az adományozást összekapcsolta kiállításokkal. Elsőnek a világhírű kölni Wallraf-Richartz Múzeumnak ajándékozott 340 műtárgyat azzal a kikötéssel, hogy építsenek egy új épületszárnyat a kincsek elhelyezésére.
Létrehozta Aachenben a Művészeti és Nemzetközi Megbékélési Társaság Ludwig Alapítványát. Ennek pénzügyi alapját úgy teremtette meg, hogy a Getty Múzeumnak (USA) eladott 100 millió nyugatnémet márkáért egy 150 darabból álló középkori kézirat gyűjteményt. (Az ügyletről nem tájékoztatta a német adóhivatalt, ezért büntető eljárást indítottak ellene, amely súlyos pénzbüntetéssel zárult.)
A mi rendszerváltásunk környékén csokoládégyárait eladta a Lindt és a Jacobs-Suchard cégeknek, ettől kezdve csak a műgyűjtésnek élt. 1996-ban hunyt el 68-éves korában.
Láng Róbert
