Zuglói Filharmónia - Téli bérlet sorozat első koncertje

2017. december 01. - EuroAstra

A Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar évek óta nagy sikerrel rendezi meg Téli bérlet sorozatát a Pesti Vigadó dísztermében. Az idei műsor összeállítása kifejezetten változatos. A nagy, ismert, klasszikus művek mellett – így Brahms, Mendelssohn, Sibelius vagy Beethoven – minden alkalommal helyet kap egy-egy izgalmas kortárs mű is: az idei évadban Kovács Zoltán, Tóth Péter és Dubrovay László kompozícióit ismerheti meg a közönség.

A négyalkalmas sorozatban a nagyszerű karmesterek – Kovács László, Kocsár Balázs – mellett ismert és kevésbé ismert szólisták mutatkoznak be, vendégművészek működnek közre. Az együttesben több olyan zenész játszik, akik a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban végezték tanulmányaikat, immár professzionális hangszeres szólistaként is megállják a helyüket az előadásokon, és kiváló művészi teljesítményt nyújtanak a színpadon.

Az idei Téli bérlet sorozat első koncertjén, december 2-án elhangzik Kovács Zoltán Álomtáncok című klarinétversenye – közreműködik Katrin Mátyás (klarinét) –, amely kísérletet tesz a versenymű és a programzene ötvözésére. Johannes Brahms német zeneszerző 1873-ban nagy sikerrel bemutatott Változatok egy Haydn-témára című darabja 9 variációt sorakoztat fel az akkortájt népszerűvé vált karaktervariációk formájában. Felix Mendelssohn-Bartholdy V. „Reformáció” szimfóniájában pedig két zenei idézet jelenik meg a reformációval kapcsolatosan: az ún. „drezdai Ámen” motívuma, és a zárótételben megszólaló Luther-korál: Ein' feste Burg ist unser Gott. A zeneszerző, a teológus, Melanchton 1530-as Augsburgi Konfessziójának megjelenési évfordulójára írta művet.

A műsorról részletesen:

Kovács Zoltán: Álomtáncok

Kovács Zoltán (1969) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, fagottművész a Zeneakadémián Petrovics Emil, Fülemile Tibor és Janota Gábor tanítványaként végzett 1993-ban. Zeneszerzői tevékenysége mellett előadóként is aktívan jelen van a zenei életben, karmesteri felkérésein túl úgy is, mint a Magyar Állami Operaház és a Filharmóniai Társaság Zenekarának 1. fagottosa. Oratorikus és szimfonikus művei mellett igyekszik eleget tenni a különböző kamaraegyüttesek és kórusok felkéréseinek is. Műveit nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában rendszeresen előadják.

Álomtáncok című 2000-ben, Varga Gábornak és a Budapesti Vonósoknak írt klarinétversenyéről így vall:

„Ez a mű egy érdekes kísérlet volt számomra; hogyan lehet ötvözni a versenymű műfaját a programzenével? Adhat-e egy klasszikus szerkezetű versenyműnek zenei formát egy külső eseménysor, egy külső program? Ezekre a kérdésre ad választ a kompozíció, mely valójában egy éjszaka történetét meséli el. Egy olyan éjszakáét, melyben álmaink különösen, szeszélyesen kapcsolódnak egymáshoz. Álmok, melyekben a valóság keveredik a képzelettel. Álmok, melyekben a tudatalatti énünkkel olyan eseményeket is végigélünk, melyeket a nappali tudatunk sohasem engedne. Éppen emiatt – az ébrenlét határain messze túlmutató – szélsőséges érzéseket élünk meg ilyenkor, melyek zenébe foglalása valódi kihívás lehet egy zeneszerző számára.

S hogy ennek az eseménysornak egy keretet is adjak, a mű elején és végén felhangzik egy régi altató távoli dallama. Először, mint gyermekkorunkban az álmainkhoz vezető ének, végül pedig mint az extatikus felébredés utáni hirtelen felismerés, hogy mindaz, amit nemrég átéltünk, csak álom volt. Egy álom, mely rövidesen szertefoszlik még távoli emlékeinkből is…”

Johannes Brahms: Változatok egy Haydn-témára

Johannes Brahms (1833-1897) német romantikus zeneszerző, zongoraművész, karmester nagy művei szinte kivétel nélkül nyáron születtek. A téli hónapokban inkább koncertező kiváló szerző nehezen szánta rá magát nagyobb lélegzetű szimfonikus mű komponálására. Úgy tartotta, hogy Beethoven és a többi klasszikus szerző már mindent megírt, amit a műfajban létre lehetett hozni, másolni pedig nem akarta őket.

Az este elhangzó mű, a Változatok egy Haydn-témára Brahms (op.56) első, komolyabb szimfonikus műve 40 éves korában készült, mintegy előtanulmányként első szimfóniájának megkomponálása előtt.

Carl Ferdinand Pohl, Brahms barátja, aki a Bécsi Filharmóniai Társaság könyvtárosa volt, felhívta a zeneszerző figyelmét egy kéziratos Divertimento-ra, amelyet nagy valószínűséggel Haydn-nak tulajdonított. Második tételének témája volt az úgynevezett Szent Antal korál, melynek témáját Brahms feljegyezte, és erre építette aztán a variációsorozatot 1873 nyarán. Mint máskor, most is nyaralás közben dolgozott, a bajorországi Tutzingban.

Az ősbemutatót maga Brahms dirigálta ugyanezen év novemberében, hatalmas sikert aratva a Bécsi Filharmonikus Zenekarral.

A darab kilenc variációt sorakoztat fel, méghozzá a romantika korában népszerűvé vált karaktervariációk formájában. Ez a fajta variálás – a barokk szokástól eltérően – a dallam vázát is érinti, jelentősen módosítja azt, csupán a téma belső lényegét, karakterét őrzi meg, ugyanakkor bonyolult változtatásokat hajt végre az eredeti dallamon.

Ez a műfaj aztán Brahms keze alatt kivirágzott, legnépszerűbb darabja a Haydn-variációk.

Thema. Chorale St. Antoni. Andante

variáció: Andante con moto (a korál utolsó 3 ütemére épül)
variáció: Vivace (a korál első 5 ütemét használja fel mollban, pontozott ritmusban)
variáció: Con moto (a hangszerek között váltogatva szólal meg a dallam, derűsen, líraian)
variáció: Andante (hasonlóan az előző tételhez)
variáció: Poco presto (igazi scherzo, tündérzene)
variáció: Vivace (harciasabb a hangvétel)
variáció: Grazioso (könnyed, keringőszerű tánc)
variáció: Poco presto (mollban szól, mintegy előfutáraként a Finálénak.)

Finale. Andante

Felix Mendelssohn-Bartholdy: 5. „Reformáció” szimfónia

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) német zeneszerző, karmester, zongora- és orgonaművész pályáját csodagyerekként kezdte. Bankár apja minden feltételt biztosította ahhoz, hogy fiából a kor egyik legműveltebb művésze válhasson. Kisgyermekkorától házi zenekar állt a rendelkezésére, ez inspirálta korai szimfóniáinak megírására, és tökéletesíthette karmesteri tudását is. A család baráti köréhez olyan neves személyiségek tartoztak s voltak gyakori vendégei a Mendelssohn-háznak, mint Heinrich Heine, s a gyermek Mendelssohn 12 éves korában már a költő-óriás Goethével levelezett. 17 éves korában már teljes művészi érettségről tett tanúbizonyságot, s ekkor írta mindmáig egyik legnépszerűbb művét, a Szentivánéji álom-nyitányt.

Mendelssohn klasszikus keretbe foglalja a romantikus tartalmat. Műveinek hangulata tükrözi a kiegyensúlyozott családi légkör, a korlátlan anyagi jólét, a sikeres pálya hatását. Nem látta a korabeli Európa mélyebb válságát. Művészete is ezt a világgal megbékélt ember portréját állítja elénk. Zenéjében érzelmes dallamosság és könnyed játékosság vegyül.

Mendelssohn V. „Reformáció” szimfóniáját D-dúr (op.107) is mindössze 21 esztendős korában komponálta. Megtévesztő a mű magas opus-száma, Mendelssohn ugyanis félretette, és csak halála után két évtizeddel nyomtatták ki a darabot, időrend szerint ez tulajdonképpen a második szimfónia lenne.

A Reformáció-szimfónia 1830 nyarán keletkezett, a nagy teológus, Melanchton 1530-as Augsburgi Konfessziójának, a reformáció kiáltványának megjelenési évfordulójára.

A szimfóniában két zenei idézet is megjelenik a reformációval kapcsolatosan. Az egyik az úgynevezett „drezdai Ámen” motívuma - e dallamra énekelték az evangélikus liturgiában az „ámen” szót -, mely a nyitó tételben hangzik fel, s melyet később Richard Wagner is idéz Parsifal című operájában. A másik a zárótételben megszólaló és azon végigvonuló híres Luther-korál, a protestánsok legkedveltebb éneke, a 16. század első felében keletkezett Ein' feste Burg ist unser Gott (Erős vár a mi Istenünk), melynek első sora az evangélikusok jelmondata is egyben.