A Csatorna-szigetek megszállásának ismeretlen története a HISTORY-n. Hitler rögeszméjévé vált, hogy bevehetetlen erőddé alakítsa az egyetlen brit felségterületet, amit sikerült elfoglalnia. A Csatorna-szigetekre több löveget telepítettek a nácik, mint egész Normandiába. A britek számára kellemetlenebb emlék, hogy a szigetek hatóságai a zsidóüldözésben is ellenállás nélkül kollaboráltak a megszállókkal.
A II. világháború egyik kevésbé ismert fejezete, hogy bár az Anglia elleni invázió elmaradt, egy kis brit szigetcsoportot sikerült elfoglalnia a náci Németországnak. Erről szól a Titkos náci támaszpontok című sorozat első része, a Hitler rögeszméje, amelyet a II. világháború kitörésének 80. évfordulója alkalmából tűz műsorra a HISTORY.
Egy darabka Anglia Normandia partjainál
A Csatorna-szigetek a Franciaország feletti középkori brit uralom utolsó relikviái. Guernsey, Jersey, Alderney, Sark és még néhány kisebb sziget nem képezi az Egyesült Királyság szerves részét, hanem úgynevezett koronafüggőségek. A belügyekben önállóak, védelmükről London gondoskodik. Nyomokban még él a normand nyelv és kultúra, de a szigetlakók a XIX. század óta kulturálisan britek: angolul beszélnek, a bal oldalon vezetnek, fonttal fizetnek és teát isznak.
Amikor Hitler 1940 júniusában lerohanta Franciaországot, a brit hadvezetés tudta, hogy a normandiai partoktól pár tucat kilométerre fekvő szigetek védhetetlenek. Egy kisebb légicsapástól eltekintve a németek gyakorlatilag puskalövés nélkül foglalták el a területet. Előtte a britek evakuálták az akkor mintegy 100 ezer fős lakosság közel negyedét, főleg a gyerekeket, a zsidókat és a hadra fogható fiatal férfiakat. A németek hatalmas erőkkel szállták meg a szigeteket.
Erődítmény kényszermunkából
Miután Hitler figyelme a Szovjetunió felé fordult, nyugaton a védekezés vált a németek fő céljává. Atlanti fal néven Észak-Norvégiától Dél-Franciaországig tartó erődítményrendszert építettek ki, amelynek a szigetcsoport lett a legvédettebb része. Hitler nemcsak stratégiai, hanem szimbolikus okból is fontosnak tartotta a szigetek megtartását, hiszen ez volt az egyetlen megszállt brit terület.
A németek 1941 nyarától mintegy 300 bunkert és kazamatát emeltek a szigeteken. Az Atlanti falhoz felhasznált vasbeton mintegy tizedét itt vették igénybe. Az erődítéseket alagútrendszerrel akarták összekötni, amelynek ásása során 244 ezer köbméter követ ástak ki, majdnem annyit, mint az Atlanti fal összes többi részén. Több löveget telepítettek ide, mint a teljes normandiai partszakaszra, és közel 70 ezer aknát helyeztek el a szigeteken és a környező vizekben.
A nagyszabású munkálatokban 16 ezer munkás vett részt, tekintélyes részük szovjet és lengyel, kisebb részben francia, spanyol hadifogoly. Mintegy hétszázan soha nem hagyták el a szigeteket. Az éhezés, a tüdőgyulladás, a kegyetlen bánásmód és építési balesetek követelték a legtöbb áldozatot, sokan pedig a tengeren lelték a halálukat, például szövetséges torpedótámadás során. A kényszermunkások egy része két SS-táborban lakott. Ezek mára az enyészetéi lettek, akárcsak a német erődítések zöme – a megszállás emlékének ápolása csak a közelmúltban kezdődött el.
Kollaboráns szigetlakók?
A polgári lakossággal a megszállók kíméletesen bántak, jóllehet a háború előrehaladtával felütötte a fejét az éhínség (a potato peel pie, vagyis krumplihéjból sütött pite a megszállás emblematikus fogása volt). A német katonák több élelemmel bírtak, és olyan luxuscikkeket is megengedhettek maguknak, mint a nejlonharisnya, így a megszállás során 800-900 gyerek született a helyi nők és a megszállók közötti kapcsolatokból. Az érintett nőket a többség részéről megvetés övezte.
Jelentős ellenállás azonban a szigeteken – néhány falfirkán túl – nem bontakozott ki. Nehéz is lett volna: csak Guernsey szigetén 12 ezer német katona állomásozott, vagyis minden második szigetlakóra jutott egy, és a fiatal férfiak zöme már nem volt a szigeteken. Máig kellemetlen téma ugyanakkor, hogy a polgári hatóságok szinte szó nélkül együttműködtek a megszállókkal – először a zsidó tulajdonú üzletek megjelölésében, később kisajátításában, majd a szigetekről deportált és megsemmisítő táborba juttatott három zsidó polgárt a guernsey-i rendőrség fogta el.
Néhány kivétel azért akadt. Louisa Gould, egy jersey-i bolttulajdonost egy szökött orosz hadifogoly bújtatásáért gázosították el a ravensbrücki női koncentrációs táborban. Albert Bedane jersey-i masszőr pedig a háború után a Világ Igaza kitüntetést is megkapta, amiért pincéjében mintegy két évig bújtatott egy holland zsidó nőt és több szökött hadifoglyot.
A Titkos náci támaszpontok első része, a Hitler rögeszméje szeptember 24-én, kedd este 21:00-kor látható volt először a HISTORY-n. Ismétlés kedden, szombaton és vasárnap.
https://www.facebook.com/
Lantai József
