A négy gyermekes családból származó Kurt Weill apja Dessauban zsidó kántor volt, ezért a gyerekei korán zenét tanultak. Kurt ötévesen kezdett zongorázni. Tizennyolc évesen zongorakísérőként dolgozott. A berlini zeneakadémián Engelbert Humperdinck tanítványa lett. 1920-tól Ferruccio Bussoni mellett karmesterkedett a lüdensteini városi színházban.

Kurt Weill 1926 és 1932 között több operát írt. A Koldusopera főszereplő színésznőjét, Lotte Lenyát 1926-ban feleségül vette. 1934-ben útjaik elváltak, majd 1937-ben ismét összeházasodtak.

1933-ban, a náci hatalomátvétel után Weill Párizsba menekült, s onnan 1935-ben New Yorkba. 1943-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. 1940 után musicalekhez és filmekhez írt zenét. Amerikában nagy népszerűségnek örvendett. 1950-ben Mark Twain: Huckleberry Finn című művének megzenésítése közben, szívrohamban hunyt el.

A második világháború után évente március 2-án Kurt Weill Fesztivállal ünneplik a születésnapját hazájában, Dessau városában. Egy kisbolygót is elneveztek róla.

Kedvenc alkotótársa, szövegírója Bertold Brecht (1898-1956) volt. Több közös munkájuk eredménye lett az 1928-ban bemutatott Koldusopera (Dreigroschenoper) és Mahagonny városának felemelkedése és bukása. Ezeket később láthattuk Budapesten is Görgey Gábor fordításában.

Koldusopera

A humorral teli, három felvonásos zenés játék paródiaként használja fel a jazz, blues, foxtrott, sanzon, tangó és a shimmy elemeit. Nálunk nem az operában, hanem színházban játszották, mert több benne a szöveg, mint a dal.

Az előjátékban megismerjük az alvilág főszereplőit, Peachumot és Bicska Maxit, aki még nála is veszélyesebb bűnöző. Eddig Peachum uralkodott a londoni Soho szegénynegyedében. Neki adóznak a koldusok és a gazdagok is, azaz védelmi pénzt fizettek. Bicska Maxi azonban megszöktette a lányát, és egy lopott bútorokkal fényűzően berendezett lóistállóban tartja lakodalmát Polly-val, ahol régi katonatársa, barátja, a rendőrfelügyelő is részt vesz. Az após késelésért feljelenti Bicska Maxit. Brown főfelügyelő kénytelen kiadni ellene az elfogató parancsot.

A második felvonásban a hű ara figyelmezteti Maxit a veszélyre, aki a bordélyházban talál menedékre. Ám nem véglegesen, mert korábbi szeretője, a kocsmatündér Jenny szintén feljelenti. Bicska Maxi börtönbe kerül, de onnan megszökteti Lucy, Brown leánya. A Maxit látogató, aggódó feleség, Polly hajba kap a rajongó Lucy-vel.

A harmadik felvonásban Peachum, az após újra feljelenti vejét, a rendőrfőnököt pedig megfenyegeti, hogy a királynő koronázása előtt világbotrányt rendez, ha nem fogatja el a késelő bűnözőt. A rendőr kénytelen megint börtönbe csukatni Maxit, akire akasztófa vár. Éppen búcsúzkodik szeretteitől, amikor megérkezik számára a királynő kegyelme, sőt, még birtokot is adományoz neki. Szóval, senki nem nyerte el méltó büntetését. 

Weill fülbemászó dallamai és Brecht története a romlott erkölcsökről az 1928-as berlini bemutató után világhírré repítették a polgárpukkasztó szerzőpáros nevét.

Mahagonny város felemelkedése és bukása

Szokatlanul epikus színházi dráma Bertolt Brecht szövegével. Ősbemutatóját 1930-ban tartották a lipcsei Neues Theaterben.A történelem legnagyobb színházi botrányát robbantotta ki. Barna inges fütyülők csapata összeverekedet a közönséggel. Ennek ellenére öt német színház is műsorára tűzte. Hitler hatalomra jutásakor, 1933-ban végleg betiltották az előadásait.  Előzménye, hogy amikor Weill 1927-ben először találkozott Brechttel, szóba került a Mahagonny, és mindjárt megírt öt dalt a paradicsomi városról Nálunk először 1979-ben játszották, majd 2009-ben mutatta be a Magyar Állami Operaház a Thália színpadán, de operaénekesekkel. Cseh Tamás többször énekelte az Alabama Song című híres dalát.

Weill szavaival élve: „operaszínház… zenei képeskönyv” ez a darab. „Mivel a város történetének az emberek egymás közötti kapcsolataira való hatását jelenítjük meg, óhatatlanul eszükbe jutottak az emberi együttélés nagy fogalmai, amelyeket a művészet minden korban és mindenhol megjelenít: barátság és árulás, szegénység és jómód, meghunyászkodás és lázadás, félelem és bátorság”.

Eric Bentley a Metropolitan Opera előadásáról ezt írta: „az ivászat és a szex paradicsomi városában…a paradicsom unalmas volt… A béke csak illúzió. A természetben – és ez a realitás – hurrikánok és tájfunok tombolnak, mi több, intenzívebb módon, mint az I. világháború és az 1929-es tőzsdekrach…T. S. Elliott Átokföldje 1922-es megjelenésekor…lezárult a 19. század költészete, és megpecsételődött a kor kultúrájának alkonya; szavakkal történt meg az, amit az I. világháború tankokkal és gránáttűzzel vitt véghez… A Mahagonny modernebb. Előre tekint. Itt már semmi ok az örömre. A legrosszabb még hátra van. Hitler és a holokauszt – a „tájfunok tájfunja” – még nem jött el, de Jimmy Mahoneynak már megjövendölte a kártya. Ebben a húszas években írt remekműben már benne vannak a barbár harmincas és negyvenes évek.”

1. B. Shaw: „a pokol ma a nagyvárosok nyomornegyedeiben lelhető fel: a kárhozat minden formája a szegénység… a pokol nem más, mint vég nélküli szabadidő”.

Theodor W. Adorno szerint: „A Mahagonny szürrealista opera. A polgári világot úgy állítja elénk, hogy azt az iszonyat pillanatában látjuk, és ama botrány következtében, amelyben feltárul a múltja, már romokban hever”. Weill özvegye, Lotte Lenya 1964-ben, a berlini Deutsche Staatsoper bemutatója után igen lelkes közönségről számolt be.

A cselekmény:

Özvegy Begbickné, Fatty és Mózes a sivatagon át egy rozzant teherautóval érkezik, mert a rendőrség körözi őket csalás, tiltott kéjelgés miatt. Az autó lerobban, így nem tudnak tovább menni Alaszka aranymezőire. Ócska fabódé előtt állnak meg, és elhatározzák, hogy itt várost alapítanak. Az aranyásók majd itt fogják elverni nehéz munkával szerzett pénzüket. A tulajdonosok kihirdetik, hogy itt „mindent szabad” – persze, ha megfizeted. Van hozzá whisky, szórakozás, prostituáltak a kocsmában. Virágzó város alakul ki köréjük. Jenny és hat lány gondoskodik a férfiak szórakoztatásáról. Az új város híre hamarosan elterjedt, ide áramlanak a nagyvárosok szerencsétlen nyomorgói is. Alaszkából megérkezik négy favágó: Jim, Jack, Bill és Joe. Hét év alatt nehezen megkeresett pénzüket elverhetik a szabadság tudatában. Begbickné szívesen fogadja őket, az ártáblát is olcsóbbra állítja, hogy a kedvükbe járjon, és marasztalja őket. Jim Maloney 30 dollárért Jennyvel szórakozhat. A többiek sokallják az összeget, így lassan elszivárognak az aranyvárosból, mert unatkoznak, túl nagy a nyugalom. Közben a rendőrség a vállalkozók nyomában van. Ekkor felröppen a hír a gyorsan közelgő, pusztató tájfunról. Ez emberek megint nagy egyetértésben várják a szörnyű csapást, amelyik már a földdel tette egyenlővé a szomszédos kisvárost. Már nincs mitől tartani, tényleg mindent szabad.

A második felvonásban még tart a rettegés, ám az orkán elkerüli Mahagonny-t. Az egyes színpadi képek között vetítések kötik össze a történetet. A város megmenekülése után kitör a dőzsölés, az élet habzsolása. Jim holtra zabálja magát, Joe minden pénzét felteszi egy bokszmeccsre, de veszít. Mindannyian emlékeznek az Alaszkában töltött kemény időkre, az éhezésre. Mózes leüti Joe-t, az aranyásók már minden pénzüket felélték, tehát nincs többé maradásuk.

A harmadik felvonásban Begbickné a bíró, Fatty a védő, Mózes az államügyész. A vádlottak padján áll Tobby Higgins és Jim. Higgins gyilkosságért felelős, Jim azonban halott, nem tud beszélni. Jim bűne, hogy nem fizetett ki három üveg whisky-t. A legnagyobb bűn, ha valakinek nincs pénze. Mahagonny-ból a lakosok Benares-be menekülnének, de ott éppen földrengés van. Jimet kivégezték, így Jenny-t Bill, az utolsó alaszkai barát veszi pártfogásába. Jim halálával fékezhetetlen tobzódás veszi kezdetét. Az árak az égbe szöknek, a lakosság tiltakozik és tör-zúz. Mahagonny bukása véget ért.

A II. világháború után sok színház sikerrel mutatta be. 

DOBI ILDIKÓ