Ki hitte volna, hogy Magyarországon a múlt század ötvenes éveinek első felében a lakások 50 százalékában nem volt elektromos áram, 80 százalékában nem volt vezetékes víz és 90 százalékában nem volt fürdőszoba? A nagyvárosokban jobb volt a helyzet, de ott többnyire éhesek voltak az emberek, az alapvető élelmiszereket jegyre adták. És ki hitte volna, hogy ugyanebben az időszakban Magyarországon 13.000 személyautó volt forgalomban, magántulajdonban pedig 1.500 darab?

Ki hitte volna, hogy Magyarországon a múlt század ötvenes éveinek első felében státusz szimbólum volt a halálfejes gyűrű? Az a fiatal, aki ilyet hordott, társai elismerését tudhatta magáénak és a lányoknál is több esélye volt, mint bárki másnak. Büszkébben hordták, mint ma egy Honda indítókulcsát.

A halálfejes gyűrű készülhetett aranyból, ezüstből, nemesacélból. Jól látható volt rajta az emberi koponya és alatta két keresztbe rakott lábszárcsont. A budapesti bulinegyedben volt üzlete és öntödéje egy ékszerész-bizsukészítőnek, akinél a legolcsóbban lehetett kapni a gyűrűt. Persze azért nem volt annyira olcsó, a mai pénzre átszámítva a fémből készített aranyozott gyűrű  100.000 forint körül lehetett. Úgy hirdette a tulaj, hogy a legimpresszívebb divatkiegészítők sorába tartozik, amit férfi a kezén viselhet

A halálfejes gyűrűt azonban nem volt tanácsos mutogatni. Ugyanis a második világháborúban a Waffen SS. tagjai is halálfejes gyűrűt viseltek. Igaz, hogy az másfajta   kinézetű volt, de mint tudjuk, a hatalom ilyen apróságokkal nem szokott törődni, elég kellemetlenül járt volna az óvatlan fiatal, ha egy „illetékesnek” feltűnik.

Azért ez az ékszer teljesen nem ment ki a divatból. Ma is kapható „koponyás gyűrű” megnevezéssel, meglehetősen nagy választékban. Az írók fantáziáját is megmozgatta. Magyar nyelven nemrég megjelent és ma már nem is kapható Keith Richards „A halállfejes gyűrű” c. könyve.

Láng Róbert