Május elseje a munka ünnepe, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap. Hasonló tartalommal katolikus egyházi ünnep is, Szent József, Jézus nevelőapja tiszteletére. XII. Piusz pápa 1955-ben a május elsejét „József, a munkás” ünnepévé emelte. Így május 1. katolikus ünnep is lett. Szent József az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok védőszentje.
A rendszerváltást követően a munkavállalók szolidaritási napjának is nevezik. A világ országainak túlnyomó többségében hivatalos ünnep. Magyarországon 1946 óta nemzeti ünnep. Valószínűleg szovjet mintára vezették be, hiszen a Szovjetunióban már 1927-ben meghonosított, központi irányítás alá vont ünneplésnek szerves részei voltak a több százezres felvonulások. A szocialista gazdaság és társadalom vívmányainak látványos díszszemléi, ahol a kezdetben katonás rendben vonultatott nép találkozhatott a párt vezetőivel, majd a közparkokban múlathatott sörrel és virslivel. Sztálin halála 1953-ban nem hozott nagy változást az ünnepségek irányvonalában, az 1960-as évtől május elsejének jellemzője volt, hogy a politikusok egy része lejött a tribünről, és a „nép közé vegyült.”
A csernobili katasztrófa 1986 április 26-án, szombaton történt. Május 1-jén csütörtökön még mindig hírzárlat volt, megrendezték a felvonulást Magyarországon is, noha jobb lett volna otthon maradni a levegő nukleáris szennyeződése miatt.
Nemrég halottam egy nyilatkozótól, hogy a szocializmusban az embereket „kihajtották” az utcára május elsején, hogy a pártállam vezetői előtt vonuljanak fel. Hát ehet, hogy ilyen is volt, magam nem találkoztam effélékkel. A felvonulás megértéséhez tartozik, hogy akkoriban a munkahelyek légköre családias volt. Közös névnapok, kirándulások, névadó ünnepség, törzsgárda tagság és hasonlók. Inkább bulinak tekintettük a felvonulást, mint bármi másnak. A párttitkárok, szakszervezeti titkárok „betarthattak” a nekik nem tetszőknek, például akadályozhatták útlevél kiadását. De akkora hatalmuk nem volt, hogy százezres tömeget „hajtsanak ki” a felvonuláshoz. De tudjuk, a rendszerváltás után „minden másképp volt.”
Láng Róbert
