A klimatizálás célja egy helyiségben, épületben a levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát, összetételét és nyomását állandó értéken tartani. Az első „légkondicionálás” az ősemberhez fűződik, amikor beköltözött egy hűvös, sötét barlangba, menekülve a nyári meleg elől, vagy megvédve magát a téli hidegtől.

A légkondicionálás 1902-ben kezdődött, amikor Alfred Wolff gépészmérnök tervezett egy New York-i vállalat új épülete részre központi hűtő-fűtő rendszert. Amely olyan kiválóan működött, hogy az alkotó híres ember lett. Azonnal számos megrendelést kapott gyárakba és irodaházakba való hasonló berendezések felszerelésére.

Ezek a berendezések azonban még tűz- és robbanásveszélyesek, valamint időnként kellemetlen illatúak voltak. A modern kori légkondicionálás alapjait Michael Faraday angol fizikus és feltaláló alapozta meg 1820-ban Angliában. Felfedezte, hogy a sűrített és cseppfolyósított ammónia, ha elpárologtatják, akkor hűteni képes. Ennek alapján üzemelnek az abszorpciós elven működő hűtőszekrények

A gyakorlatban csak a XX. század harmincas éveiben kezdték el alkalmazni a máig ismert légkondicionálókat. Manapság a személyes kényelmen túli előnyeit is élvezhetjük a légkondicionálásnak. Például a munkahelyi teljesítmény javítása, vagy jobb egészségi feltételek. Alig száz év alatt a légkondicionálás szükségletünkké vált életünkben.

Tegyünk egy rövid kitérőt az elnevezéshez. A légkondicionáló másik, rövidebb elnevezése a klíma, melyet az éghajlat után kapta, mivel a készülék mesterségesen képes adott hőmérsékletet, vagyis klímát létrehozni. A légkondicionáló szóösszetétel második tagja, a kondíció (állapot, feltétel) olyan értelemben szerepel, hogy a légállapotot, a környezeti feltételeket megteremti és állandósítja.

A klímáról gyakran az él a köztudatban, hogy csak a légtér hűtésre használt eszköz. A valóság az, hogy az elmúlt években a hűtő-fűtő klímák a hideg teremtésen túl az egyik leghatékonyabb ár-érték arányban lévő fűtési módszerré is váltak. Sajnos az ebben rejlő lehetőségeket a társadalom még nem mérte fel helyesen, így nem terjedt el eléggé. Kiépítése sokkal könnyebb, kevesebb pénzbe kerül és kevéssé veszélyes, mint egy gázcirkó vagy konvektor beépítése.

Egy valóban fűtésre optimalizált jó energiaosztályú klímával való fűtés sokkal olcsóbb akár egy modern gázcirkónál is. A távhőszolgáltatás hátrányairól ne is beszéljünk, (ár, a csővezeték hővesztesége, nagyfokú hibalehetőség, a szabályozás problémái). Továbbá vannak olyan helyek és körülmények, amelyekben egyéb alternatíva nem is volna megvalósítható. A hűtő-fűtő klímakészülék fűtési üzemben hőszivattyúként működik, és az elektromos energia befektetésével annál lényegesen több fűtési hőt szállít a környezetből a helyiségbe. Ezeket a hűtő-fűtő készülékeket az átmeneti időben (ősz, tavasz) még gazdaságosabban lehet használni.

Láng Róbert.