1989-ben született egy nagysikerű olasz film Luigi Magni és Bernardo Zapponi írásából, Angelo Branduardi hatásos zenéjével, amit máig dúdol a közönség. Pehr Klára fordításának alapján most a Magyar Színház színpadára alkalmazta Vajda Katalin. Nem is akárhogyan!

A történet Néri Szent Fülöpről szól (1515- Firenze), aki Rómában a szegények és a betegek segítőjévé vált. Szórakoztató, szinte bohóc alkatával csupán 36 évesen szentelték pappá. Élete végéig csak jót cselekedett, bár nem tudott olvasni. Szellemes mondásait itt Eperjes Károly (Kossuth-díjas művész) idézi meg.

Nagy Viktor (Nádasdy Kálmán- és Jászai Mari-díjas, az MMA rendes tagja) rendező elég különös módon kezdi és fejezi be a színpadi képet: egy akasztással. A csavargó Cirifischio (Pavletits Béla) kivégzése után találgatja, hogy vajon a mennybe vagy a pokolba került-e. Megjelenik neki az Úr és a Sátán is, ő kettejük között lebeg, amíg felidézi egész nyomorult életét. Kisgyerekként került Fülöp atya gondozásába a többi éhező utcagyerekkel együtt. Egy félig romos templomban lakik a kis csapat, vidáman énekelnek, imádkoznak, verekednek, csúfoldónak – éppúgy, mint a többi gyerek. Egy szép napon a kétes erkölcsű püspök kirakja a szedett-vedett csapatot a templom falai közül. Fülöp egy még romosabb templomot talál a gyerekeknek, akik közül már néhányan a felnőttkorba léptek. Chirifischio munkát keres, mert feleségül akarja venni sorstársát, Leonettát (Nemes Vanda, m. v.), aki korábban a püspök udvarából menekült ide. Itt kezdődik a baj, az ifjú egy mór szépség (Gregor Bernadett, m. v.) fogságába kerül, majd gyilkossá válik.

A sűrű cselekmény és a népes szereplőgárda mozgatása nem kis feladatot rótt a rendezőre és Rátkai Erzsébet jelmeztervezőre. A darab éppolyan sikerre számíthat, mint a film annak idején. Lelkesen tapsol a nézőközönség a sok különféle korú gyerek társaságában. A nézők között felfedezhettük Böjte Csabát és ferences testvéreit is.

Dobi Ildikó