Hírek, információk politika mentesen Magyarországról és a nagyvilágból.

euroastra internet magazin

Debóra

2019. január 14. - enigma.enigmaticus

kek_macska.jpg Visszatért a múlt század húszas, harmincas éveinek könnyűzenei irányzata.  Örökzöld retro-nóták, az énekesek egy oktávval feljebb dalolnak, a fúvós hangszerektől a vonósok veszik át a prímet. Már harmadszor hallom a rádióból, hogy Debóra nem lakik a Ritz-szállóban, Debóra mesebeli lény.

   Tényleg, ki is ez a Debóra? Utána kell néznem. Az első lépés egyszerű, You Tube, Debóra. Szóval Zerkovitz Béla, Csókos asszony, operett. Nézzük a szereposztást. Nincs benne Debóra. Irány az operettkedvelők bibliája, Rátonyi Róbert kétkötetes Operettek könyve. Ami abban nem szerepel, az nincs is. Semmi eredmény, Debóra nem szerepel a darabban.

   Akkor csak az lehet, hogy Pünkösdi Kató, az idézett operett fiatal énekesnője egyik dalának címe. Bingó! De akkor kiről énekel Kató. Nézzük tovább a dal szövegét. Király utca 101 alatt, lakik ez a cukorfalat. Már kezdem érteni. Mikszáth Kálmán valaha volt publicisztikájából sok minden kiderül. Például az, hogy Budapest első vigalmi negyede a Király utca és környéke volt. Szinte mindegyik házban német nyelven működő mulató, kocsma, café chantant, varieté, brettli, zenés kávéház, dalcsarnok, zengeráj, tinglitangli, orfeum vagy revü működött.

    Mit lehet ezekről tudni? Mikszáth szerint az éji életnek központja ősidőktől kezdve a Király utca. Élénk, pezsgő és lármás. A boltok legnagyobb része nyitva van. Száz meg száz banda nyaggatja hangszereit a nyilvános helyiségekben, a kávéházakban és tánctermekben, kihangzanak az éjbe és egy kaotikus zsongássá folynak össze. Az első éji sétám alkalmával csak a „Kék macská”-ig szándékoztam eljutni, hol a honatyák szokták megpihenni fáradalmaikat kiheverni. De ez se sikerült, mert míg csak a „Kék macská”-ig jut az ember, ha lelkiismeretes szemlét akar tartani, kilenc-tíz helyiségbe kell bepillantania.

   Ez a neves dalcsarnok a Király és a Holló utcák kereszteződésében álló háromemeletes bérházban található egy romantikus stílusú épületben. Igazi dísze a nyolc öntöttvas oszlop által tartott, üvegtetővel befedett udvara volt. Ezen a télikertnek is helyt adó udvaron alakították ki a dalcsarnok színpadát, amely korabeli varieté-műsorokkal várta látogatóit.

   A magyar varieté ősének is tekinthető intézmény országos hírűnek számított. A „Kék macska” műsora meglehetősen változatos kínálatot nyújtott az artistaprodukcióktól a pucéran eljárt kánkán-előadásokon át a kuplékig és a burleszkekig bezárólag. Itt vetkőzött Katica, Boriska, Aranka, Debóra és Irén táncosnők, itt énekelt a végzett asszonyaként ismert Waldau Jeanette, a csábító tekintetű Hildegarde, illetve Melanie, a „pikáns-énekesnő“, aki Budapest ifjúságát, számos főurát, bankárját, és egy seregnyi agglegényt csavart leheletével az ujja köré.

   A táncos- és énekesnők szereplésük után konzumlányokká váltak, akik a vendégek közt elvegyülve mindent elkövettek, hogy a vendég sok és drága italt fogyasszon. Na, azért nem mindent. A mindenhez kölcsönös szimpátia és tömött pénztárca kellett. Ha mindez megvolt, akkor zárás után a lányok lakásukon fogadták az urakat. Nem bizonyítható, de feltételezhető, hogy az említett Debóra az a bizonyos dal Debórája. Maradjunk ennyiben, faute de mieux, ahogy a franciák mondanák.

Láng Róbert

A bejegyzés trackback címe:

https://euroastra.blog.hu/api/trackback/id/tr7014559038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.