Párizs, Champs Élisées. Az Elíziumi Mezők útja. Kezdeném talán az elnevezéssel. A görög mitológiában az Elíziumi Mezőkön azok lakhattak haláluk után, akik az istenek kedveltjei voltak. Olyan hely, ahol a lelkek az örökkévalóságig boldogan és bőségben  élnek. Hasonló a bibliai Édenkerthez, vagy az iszlám vallásban a Hetedik Mennyországhoz.

   A sugárút helyén a XVIII. század elején még zöldellő parkok voltak. Minden idők legnagyobb kertépítője, André Le Notte illette ezzel a mitologikus elnevezéssel a területet. Ekkor még csak konyhakertek voltak errefelé, Medici Mária királyné vágatott utakat a földek közé, fákat ültetett, hogy a fasoron lovagolhassanak ki az udvar tagjai a Louvre palotájából a Szajna-partra.

   A Champs Élisées-n 1800-ban még csak 6 házat vettek lajstromba az adóhivatalnokok. Akkor indult rohamos fejlődésnek, amikor Napóleon dicsőségére Diadalkaput építettek a sugarút lezárásaként. Kapós lett a környék. Sorra épültek a fényűző házak, lakások. III. Napóleon is itt emeltetett palotát. A XIX. század közepén már a szórakozás és a szórakoztatás központja lett. Divatba jöttek a panorámák, ozorámák, georámák, Hatalmas henger alakú építményekben csillagászati, történelmi, földrajzi körképeket alakítottak ki. Ezt a művészi kifejezést aztán átvették szinte az egész világon. (Nálunk Feszty-körkép, Ópusztaszer.)

   A párizsiak Diadalútnak nevezik az Arc de Triomphe-tól a Concorde-ig 2x4-sávos 1.9 kilométer hosszú sugárutat. Itt ünnepelték 1918-ban az első, Nagy Világháború végét győzelmi menettel és 1944 augusztusában a német megszállás alól felszabadított Párizst. És itt zajlottak a tömegdemonstrációk 1968-ban és most is. A Champs Élisées kezdete a Concorde-tér, középen az Obeliszkkel. Készítésének idejét Kr. e. 1300-ra teszik. A város legrégebbi emlékműve 23 méter magas, rózsaszín gránitból készült, az oldalán hielogrifákkal. Luxorból származik, II. Ramszesz fáraó templomából. Ez az emlékmű ajándékként került a franciákhoz. Egyiptom alkirályától, Mohamed Alitól kapták, 1836-ban állították fel a mai helyén.

   Végül elárulok egy titkot. A világ legjobb pizzáját nem Itáliában, hanem a Champs Elisées 33. szám alatti Pizza Pino-ban készítik. És teraszáról elénk tárul az egész emblematikus helyszín.

 Láng Róbert