Az orgonaművészként, zongoraművészként és karmesterként is világhírű Szathmáry Zsigmond orgonaestje zárja a Bach összes orgonaműve c. 14 koncertből álló sorozatot a Hold utcai templom különleges, Bach orgonáján.
Szatmáry Zsigmond 1958 és 1963 között a Zeneakadémián zeneszerzést tanult Szabó Ferencnél és orgonát Gergely Ferencnél, majd Bécsben posztgraduális képzésben vett részt. Ezután Németországba költözött és a Frankfurt Musikhochschule-ban tanult. Ezzel párhuzamosan zeneszerzést tanult és a Darmstädter Internationale Ferienkurse für Neue Musik-ban tanult, Ligeti Györggyel. 1970-ben tette le egyházzenei vizsgáit, ezután kántorként és orgonistaként szolgált a Hamburg-Wellingsbüttelben, majd a brémai katedrálisban. 1972-től Lübeck, Bremen és Hannover konzervatóriumában is tanított, 1978-ban a Hochschule für Musik Freiburg professzora lett. Vendégprofesszor Tokióban és Szöulban, emellett számos európai, észak-amerikai, japán és koreai konzervatóriumban és egyetemeken tart orgona kurzusokat. Orgonistaként, zongoristaként és karmesterként is világhírű. Számos díjat és kitüntetést kapott, többek között a Magyar Köztársaság Liszt Ferenc Bizottsága Liszt Ferenc-jelvénye. 2009-től a Széchenyi Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 2007-től a kölni a Szt. Péter katedrális címzetes orgonistája.
Műsor:
g-moll fantázia és fúga, BWV 542
a-moll concerto Vivaldi nyomán, BWV 592
Auf meinen lieben Gott, BWV 744
c-moll prelúdium és fúga, BWV 546
szünet
In dulci jubilo, BWV 729
Pastorella, BWV 590
G-dúr prelúdium és fúga, BWV 541
Befejezetlen Contrapunctus a Kunst der Fuge-ból, BWV 1080
Különleges koncertekben lehetett része azoknak, akik a Bach összes orgonaműve című sorozatot végigkísérték a Hold utcai templom Bach-orgonáján. Ez Budapest első olyan orgonája, mely ötvözi a J. S. Bach által használt hangszerek hangzását, továbbá külső megjelenésében is megidézi a 18. század orgonáit. Minden művész keze alatt másképpen szólal meg ez a hangszer, amely a Zeneakadémia orgonaszakos hallgatóinak rendszeres gyakorlóhelye, ezen túl pedig jelentős szerepet tölt be a főváros sokszínű zenei életében is, feledhetetlen pillanatokat szerezve azok számára, akik nyitottak a régi zenei irányzatokra és Bach orgonaművészetére.
A sorozat művészeti vezetője Fassang László orgonaművész, a sorozatban mellette eddig olyan jelentős művészek szólaltatták meg ezt a különleges orgonát, mint Christoph Bossert (Németország), Vincent Thévenaz (Svájc), Benjamin-Joseph Steens (Belgium), Karosi Bálint, Tóka Ágoston, Frédéric Champion többek között.
December 7-én a Junior Príma díjas Szabó Balázs lépett fel, számos nemzetközi orgonaverseny győztese, s végül a sorozatot az idősebb generációt képviselő, külföldön élő Szathmáry Zsigmond orgonaművész, zeneszerző Bach-estje zárja december 14-én.
S. Bach összes orgonaműve / 14 – Szathmáry Zsigmond 2018. december 14, 18.00
A koncertsorozat művészeti vezetője Fassang László.
A világ legrangosabb orgonaversenyeinek győzteseként és díjazottjaként Fassang László generációjának egyik legsokoldalúbb orgonaművésze. Kitüntetéses diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a Párizsi Conservatoire-on szerezte. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a 2002-es Calgary improvizációs aranymedál és a 2004-es Chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj.
Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló művészként és billentyűs játékosként érdeklődése a csembalótól a fortepianón és zongorán keresztül egészen a Hammond orgonáig terjed. Klasszikus kamarazenei formációk mellett rendszeresen részt vesz világzenei és jazz produkciókban. Fontosnak tartja a magyarországi történelmi orgonák megóvását és szakszerű gondozását, melynek elősegítésében aktívan részt vesz.
Világszerte koncertezik, nemzetközi versenyek zsűrijében vesz részt, emellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Párizsi Conservatoire tanára. A Müpa orgona koncertsorozatának művészeti vezetője. Tevékenységét 2006-ban Liszt díjjal és Príma díjjal, 2013-ban Gramofon díjjal ismerték el. 2016-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült. 2017-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen doktori fokozatot szerzett. Doktori záró koncertjét a Hold utcai református templom orgonáján játszotta, mely hangszer tervezésében és építésében szakértőként közreműködött.
Bach betűi helyértékének az összege 14. Ez a szám szimbolikus jelentőséggel bír a Bach életműben, ezért van a sorozatban 14 koncert.
A Hold utcai orgona a Bach korabeli historikus hangszerekhez hasonló adottságokkal rendelkezik (pl. szélellátás, billentyű méretek), melyek speciális játéktechnikát igényelnek.
Ezért olyan orgonisták szerepelnek a sorozatban, akik a historikus hangszereken való játékmódban komoly gyakorlattal rendelkeznek.
Fontos szempont volt a hazai és nemzetközi szakma bemutatása a legfiatalabbtól a legidősebb generációig (20-80 év).
Ízelítőként:
Bach díjasok: Karosi Bálint (2011 Lipcsei Bach verseny első díj), Tóka Ágoston (2017 St Albans Nemzetközi Orgonaverseny – Bach díj)
Nemzetközi verseny díjasok: Pétery Dóra, Kecskés Mónika, Frédéric Champion, Szabó Balázs
Az egyik legjelentősebb Bach kutató: Christoph Bossert
A legidősebb generáció képviselője: Szathmáry Zsigmond
A helyszín
A Budapest-Németajkú Református Egyházközség egyik missziós célkitűzése a kultúra támogatása, ezen belül is kiemelten a német kultúra megismerésének elősegítése. Bach zenéjén keresztül kiválóan szolgálja ezt a célt a megvalósuló koncertsorozat, melynek helyszíne a gyülekezet belváros szívében elhelyezkedő, Hold utcai temploma.
A templom története egészen a 19. századig nyúlik vissza, amikor a nyugat-európai államokból számos tudós, elszegényedett vállalkozó, értelmiségi vándorolt be országunkba. Többek között ismert németajkú protestáns családok, mint például a Hagemacher, a Dreher és a Ganz család, akik Németországból, Svájcból, Hollandiából érkeztek, és ez idő tájt nagy befolyással rendelkeztek. Ők voltak azok, akik a Biberauer-Bodoky családdal együtt 1859-ben megalapították az első református gyülekezetet Pesten, majd 1878-ban átadták a budapesti Hold utcában a neo-gót stílusú templomépületet.
A két világháború között virágzó többnyelvű gyülekezeti élet folyt itt, 1945 után azonban számos gyülekezeti tag hagyta el az országot, és bekövetkezett a templomépület kényszerű elidegenítése is; ide telepítették a Magyar Televízió varrodáját és jelmezraktárát.
Egészen 2002-ig kellett várni, hogy a templom ismét a református közösséget szolgálja. A renoválás során a fő cél az volt, hogy az épület templomi jellege továbbra is a lehető leginkább látható legyen, ötvözve azt az új technikai lehetőségekkel. Ennek köszönhetően a pincerész teljesen kiépült, gyülekezeti teremmel, konyhával, kiszolgáló helyiségekkel, mellékhelyiségekkel bővült. A galéria két emelet magasságban beépült: az orgona és a kórus részére fenntartott karzat mellett tárgyaló, gyermekfoglalkoztató és irodák találhatók. A modernizáció jegyében korszerű fűtéssel, valamint lifttel is felszerelték az épületet.
Az orgona
A Budapest-Németajkú Református Egyházközség templomában 2017 áprilisában készült el az impozáns megjelenésű új orgona. A hangszert Faragó Attila orgonaépítő és az általa vezetett Aeris Orgona Kft. készítette, mintegy 30 eredeti thüringiai barokk orgona alapján, mint például az ansbachi Wiegleb-orgona, vagy a waltershauseni Stadtkirche Trost-orgona. A Bach-orgonának is nevezett hangszer építését tehát olyan korabeli orgonák inspirálták, amelyeken Johann Sebastian Bach, a barokk-kori zeneművészet legkiemelkedőbb egyénisége is játszott.
A tervezéskor kiemelt figyelmet kaptak a templom statikai és akusztikai adottságai, fontos szempont volt, hogy az orgona építészetileg szerves egységet alkosson a templomtérrel, hangzásában azonban mégis hamisítatlanul a barokk kort idézze.
Az orgona minden eleme természetes anyagok – kovácsoltvas, juhbőr, tömör fa – felhasználásával készült; az orgonaszekrény borovi fenyő, a homlokzati sípokat takaró motívumokat hársfából faragták. Az orgonában elhelyezett 1130 síp minden egyes darabja történelmi példák alapján és a korabeli technológia alkalmazásával készült.
A historizáló kialakítás mellett újító szándék is helyet kapott a hangszer megalkotásánál, sor került ugyanis egy régi-új technológia beépítésére is. Ennek előzményei a reneszánsz orgonaépítészetig nyúlnak vissza, elterjedése azonban csak a XX. század második felére tehető. Ez a váltócsúszkás szélláda, mely lehetővé teszi, hogy egyes regiszterek tetszés szerint akár az első, akár a második manuálon szólaljanak meg. Ez a rendszer megsokszorozza a hangszer regisztrációs lehetőségeit, és magas szintű művészi kreativitást tesz lehetővé.
Az orgona a templom gyülekezetének büszkesége, az evangélium hirdetője, a Zeneakadémia orgonaszakos hallgatóinak rendszeres gyakorlóhelye, ezen túl pedig jelentős szerepet tölt be a főváros sokszínű zenei életében is, feledhetetlen pillanatokat szerezve azok számára, akik nyitottak a régi zenei irányzatokra és Bach orgonaművészetére.