Claude Monet (1840-1926) francia festő 1918-ban, az első világháború befejezése után, a fegyverletétel napján, november 11-én ajánlotta fel a francia államnak az 1918-ben készült Vízililiomokat. George Clemenceau (1841-1929) miniszterelnök szorgalmazta, hogy Monet – látási problémái ellenére befejezze ezt a nagyméretű festményt. A művész – sok utazás után – utolsó 30 évét Giverny-ben (Normandia) töltötte, ahol 250 képet festett a tájról, a Szajnáról és a kertjében lévő tóról. 1923-ban sikeresen megfosztották a szürke-hályogtól. A képek zöme a párizsi Orangerie és az Orsay Múzeum tulajdona.

Monet: Impression sunrise

A 100 művet felvonultató tárlathoz érdemes az Albertina honlapján előre bejelentkezni, különben hosszú sorbanállással lehet a helyszínen a 14 eurós jegyet megvenni, majd a ruhatárhoz eljutni. Külön érdekesség, hogy néhány francia és angol látogató mellett a legtöbben a magyarok voltak. Egyébként a kiállítás mozgássérülteknek akadálymentes, valamint több nyelven kapható audioguide is. Mindenképpen szánjunk rá mintegy három órát!

2003-ban nálunk a Szépművészeti Múzeum rendezett kiállítást „Monet és barátai” címmel, amelyen csupán 25 Monet-kép szerepelt, és 250 ezer látogató tekintette meg. Nem csoda, hogy az elmúlt hétvégén a magyarok tömegei utaztak Bécsbe. Akadt is torlódás Tatabánya előtt.

Monet: Parlament

Claude Monet a 20. század festészetét megújító művész, a plain air (szabadtéri) festészet úttörője, az impresszionizmus megalapítója, a „fény mestere”, később az abszraktok és a pointilisták példaképe volt. A legkorábbi képe 1860-ban, a legkésőbbi 1929-ben készült. Első kiállításán szerepelt az Impresszió: A felkelő nap című képe (1872), amiről egy kritikus lekicsinylően fogalmazott, miszerint az impresszió csupán gőz, köd, zűrzavar. Monet követői (Renoir, Rodin, Degas, Courbet stb.) viszont felvállalták a megjegyzést, mert az impresszionizmus valóban kifejezte az új törekvéseket. A jelen kiállítás Monet minden korszakából felvillant képeket vagy sorozatokat a realizmustól a korszakalkotó impresszionizmusig, sőt, az expresszionizmusig. Sok képe Bécsben először látható, nálunk még soha – ez magyarázza a hatalmas látogatottságot.

Monet: Gőzmozdony

Amíg a 15-17. századig Róma számított a művészetek fővárosának, a 19. században már egyértelműen Párizs lett a központ.  Monet 1856-ban Eugène Boudin-t választotta mentorává, aki megtanította az olajfesték használatára és a plain air technikára. A Louvre-ban másolni kezdte Éduard Manet és Pisarró műveit. Mivel szülei nem támogatták festészeti tanulmányait, 1861-ben kénytelen volt bevonulni a francia-porosz háborúban katonaként, de hamarosan ismét Párizsba érkezett, ahol Pierre Auguste Renoirral, Frédéric Basillal és Alfred Sisley-vel. Tőlük vette fel az új stílust. 1870-ben Angliába menekült. Ott nagy hatást gyakorolt rá John Constable és William Turner. Hollandiába is utazott. 1871-től költözött a francia Argenteuil-be. Szintén családja ellenzése mellett megházasodott Camille-jal, és két gyermekük született. Miután felesége meghalt, új házasságot kötött 1879-től. Giverny-ben éltek, Monet ott is halt meg.

Monet: Tavirózsák

Az Albertinában látható képek minden festészeti (és fotózási) szabályt felrúgnak. Kevés szín, az is halvány, egy fahíd pillére a középpontban, a csendélet nem a kívánatos háromszög része, csak kék színű festmény, annak összes árnyalatával, levágott templomtorony, vastag ecsetvonásokkal vízpart, tükröződés, sötét háttérből hirtelen a kép alján úszó piros vízililiom – sorozat. Csodálatos, ahogyan egy zseni a fehér alapon behavazott fákat ábrázolja – két apró, fekete kalapos férfivel (ez lett a kedvencem - sajnos, az interneten nem látható!), mégis ragyog a kép. Aztáncsónakázó lányok, esti és reggeli napfény a tavon, úszó jégtáblák a Szajnán, úszó műteremhajó, strandjelenet kék csíkos ruhában öltözött lányokkal (ha piros is lett volna benne, akkor úgy vélnénk, Vaszary János képe). Vannak pipacsos domboldalak, virágzó gyümölcsfák (Véthueil-ben). Fantasztikus a londoni Charing Cross és a párizsi bulvárok emberektől zsúfolt közege – mintha drón-felvétel volna…

A rendkívül termékeny festő ritkán látott száz műve arról tanúskodik, hogy igazi zsenivel van dolgunk. Egyik ámulatból a másikba esünk.

Dobi Ildikó