Fejezetek, fejezetcímek, fejezet-alcímek, tartalomjegyzék

…és ami egy szakkönyv műszaki adatait sorjázza: fotók, ábrák, tartalomjegyzék, forrás- és irodalomjegyzék, terjedelem (320 oldal, A/5 nagyságú). A szerkesztő előszavához tartozik, hogy dr. Ulmann György r. ezredes, rendőrségi főtanácsos, és Endrődy Géza, egykori csendőr főhadnagy (később Losonc és Gyula város rendőrkapitány emléke előtt tisztelegve írta-gondozta a szerző A bűnügyi nyomozás kézikönyve című szakkönyvet. E tudománynak első szakkönyve 1897-ben, 121 évvel ezelőtt Losoncon jelent meg Endrődy Géza tollából a Kármán-féle Könyvnyomda gondozásában. A második kiadás egy esztendővel később 1898-ban, 120 évvel később látott napvilágot Budapesten Singer és Wolfner kiadói-nyomdai munkájuk dicséreteként jelent meg a kézikönyv.  

Az eredeti kézikönyv fejezetcímei a következők: 

1. 
   A csendőrről
   II. A kikérdezésről
   III. A helyszíni szemle
   IV. A szakértőkről
   V. A gonosztevők furfangjairól
   VI. A tolvajnyelvről
   VII. A cigányokról
   VIII. A babonáról
   IX. A lőfegyverekről
   X. Különféle ösmeretek
   XI. A lábnyomról és egyéb nyomokról
   XII. A vérnyomokról
   XIII. A titkosírásokról
   XIV. A lopásról
   XV. A csalás és hamisítás
   XVI. A gyújtogatásról
   XVII. A testi sértésekről
   XVIII. A csendőr teendői szerencsétlenségek alkalmával
   

A fejezetek – a XIII. és a XVIII. kivételével – további címekre tagozódnak, sőt, a II., a IV–V. és a XIV. fejezet egyes címei alcímeket is tartalmaznak. A hármas tagolású, decimális szerkezetű tartalomjegyzék 5 oldal terjedelmű. A szerző  két fotót is mellékel a könyvborítóról.

A bűnügyi nyomozás – átdolgozott vagy inkább kiegészített – kézikönyve a szerkesztő, valamint az első és a második kiadás szerzőjének előszavával kezdődik, majd a tizennyolc eredeti fejezet következik. A mű Endrődy-pályaképpel, forrás- és irodalomjegyzékkel, régies szavak jegyzékével, végül betű-soros tárgymutatóval zárul. Ez utóbbi csak az eredeti kézikönyv második kiadásában szerepel, de az átdolgozott műben a kiegészített és többszörösen permutált változat olvasható. A szerkesztő előszava, a pályakép, az irodalom-jegyzék és a régies szavak jegyzéke a kézikönyv mindkét kiadásából hiányzik, e részeket a szerző jómaga „találta ki”.

A Word szövegszerkesztői program javításait többségében átvezette a kéziratba, de nem mindet, mert az archaikus kifejezések néhányát meghagyta: búvhely, delejtű, gondolnók, fotografírozás, izgoncok, leend, ösmer, marhajárlat, rajtaéretik, spagát, vagabund stb. A régies és idegen szavak jegyzéke – olvasóbarát írást-szerkesztést mutat.

2. Műszaki adatok (méret, terjedelem, fotók, ábrák, példányszám)

A kézikönyv A5 (148 x 210 mm) méretben készült, 320 oldal terjedelmű, egyelőre 300 példányban, csökkentett fatartalmú, valorizált, 70 grammos krémpapírra  nyomatta ki. A borító 160 grammos műnyomó papír, kötése ragasztott.

A műben 42 eredeti ábra, illetve ábracsoport található, plusz két fénykép Endrődyről és nejéről (284. oldal), valamint Endrődy Gézáról (285. oldal). E két fotót ugyancsak mellékeli a szerző.

3. A célközönség (Kinek írta-szerkesztette a szakirodalom pótlását jelentő művet?)

Röviden: mindenkinek. Részletesebben:  a művet jó szívvel ajánlja hallgatóinak, a rendészeti szakközépiskolák és felsőfokú tanintézetek diákjainak, valamint minden bűnüldözőnek, kriminalistának, hagyományőrzőnek és az olyan „beavatatlanoknak” is, akiket érdekel, hogy a „boldog békeidőkben” miképpen nyomozott vagy nyomoztak „a m. kir. csendőrség, az összes rendőrhatóságok és rendőrök, valamint a vizsgálóbírák, királyi ügyészségek s általában a bűnügyekkel foglalkozó egyének” (a legutolsó idézet a mű második kiadásának belső borítójáról való). 

A kézikönyvet nem mellesleg a méltatlanul elfeledett vagy kevésbé ismert Endrődy Géza, és a közelmúltban (2017. szeptember 7-én) elhunyt néhai parancsnoka és barátja, dr. Ulmann György r. ezredes, rendőrségi főtanácsos emléke előtt tisztelegve írta.

4. Ebből a szakkönyvből továbbképzést kaphatnak/nyerhetnek-e a bűnözök?

Valamennyi büntetőjogi (alaki és anyagi jogi), illetve krimina-lisztikai szakkönyvből vagy tankönyvből profitálhatnak a bűnözők: ki-ki a szellemi kvalitásának megfelelőképpen. Továbbá: a büntető jogszabályok is különösen alkalmasak a pallérozottabb elméjű bűnözők "továbbképzésére". A szakmailag elkötelezettek és érdeklődők könyvbemutatója a bűnügyi nyomozás alapvetései, illetve szakadatlan szellemi-fizikai fejlődése, fejlesztése a könyv antikvitását jelzi, hogy könyvritkaságról szól a rezümé.

Igazi csemege a kriminalisták számára. A szakkönyv megálla-pításainak jelentős része napjainkban is érvényesek; sőt oly-kor továbbgondolásra is érdemesnek ítélik a szakemberek. Nyomozásetikai, munkaszervezési, kriminálmetodikai, -tech-nikai, -taktikai, kriminalisztikatörténeti ismereteket tartalma-zó kézikönyv, minden túlzás nélkül kuriózum ez a szakkönyv. Egyben kortörténeti dokumentum – és nem csak a beavatot-tak számára.

Ez a könyv azonban kevésbé alkalmas bűnözői „tovább-képzésre”. A 121 éve íródott mű egy antik könyvritkaság, igazi csemege a kriminalisták számára. Persze, megállapításainak bizonyos részei napjainkban is érvényesek, sőt, tovább gondolásra alkalmasak és érdemesek. A megállapítások ismétlése szakmailag is érdemleges „akció”!

Jóllehet, az eredeti szövegen nem, vagy csak alig-alig változtatott a szerző, azonban a művet –  a már felsorolt kiegészítéseken túlmenően – néhány szöveg közti jegyzettel és számos (mintegy 280) lapalji lábjegyzettel is kiegészítette. Ezeknek a jegyzeteknek nem kevés hányada szakirodalmi hivatkozás. A fennmaradó jegyzeteket egyfajta magyará-zatoknak szánta, amelyek a kézikönyvnek az idők múlásával meghaladottá vált állításait cáfolják, vagy egyes részeit értelmezik, valamint az olvasó számára megkönnyítik a mű befogadását. 

5. Hol lehet a könyvhöz hozzájutni?

A könyvet a szerzőnél lehet e-mailben megrendelni. Ára 2200,- forint, plusz postaköltség. Személyes átvételre is lehetőség van. A mellékelt tájékoztatóban mindent részletesen leírt a szerző-szerkesztő. 

Egyebek

Talán még csak annyit, hogy az Endrődy-mű a tizenhetedik könyv, amelyet írt és/vagy szerkesztett az alkotó. 

Végzettségére nézve szakvizsgázott jogász, gazdasági büntetőjogi szakjogász és kriminalista dr. Kovács Gyula, valamint képzési szakértőként is jegyzik.

Tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ-nak) és a Tudományos Újságírók Klubjának (TÚK-nak), továbbá az Obsitos Detektívek Lapjának a főszerkesztője, egyben kiadója, valamint néhány szakmai, társadalmi szervezetnek szintén. 

Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a 2014 őszén indult Bűnügyi szakjogász szakirányú továbbképzésen oktat kriminalisztikát. Egyébként főiskolán/egyetemen 2000  őszétől oktat.

Aki a múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli… Ha e közhelyszerű definíciót elhagyjuk, a csendőr, a csendőrség – ha az előítéletet figyelmen kívül hagyjuk – mindenkor a fegyelmet, a fegyelmezettséget, illetve a szakszerűséget sugallja. Már 200[1] évvel ezelőtt fontosnak tartotta Endrődy Géza lefixálni a bűnügyi nyomozás alapvető téziseit, amelyet aztán dr. Kovács Gyula „tovább gondolva” fejlesztette az aprólékos tudományos kutatás igényességével.

Zám Tibor örökérvényű mottója kívánkozik ide, A bűnügyi nyomozás kézikönyve című szakkönyv végére: „Soha nem sietek, tapintom, forgatom, méregetem témáimat, és csak akkor kezdek megírásukhoz önbizalommal, ha már birtokomban érzem a kellő és kézhez álló eszközöket. De hadd mondjam még egyszer: az alázattal végzett munka ihletében is meg-megkísért a kétely, hogy jól végzem-e a dolgomat?”

Igazi szerzői-szerkesztői kutatómunka gyümölcse e szakkönyv, ezt a megállapítást erősítendő több mint 280 lábjegyzet segíti, eligazítja a kutakodó olvasót.

(László Gyula)

[1] Nem 200, hanem 121 éve.

[1] A kézikönyv első kiadása valóban 1897-ben Losoncon jelent meg, de a budapesti második kiadás nem az idén, hanem az első kiadás után egy esztendővel, 1898-ban látott napvilágot. A 2018-as – általam szerkesztett és átdolgozott – mű, lényegében a kézikönyv harmadik kiadása.

[1] Lásd az 1. lábjegyzetben foglaltakat.

[1] Nem 200, hanem 121 éve.

[2] A kézikönyv első kiadása valóban 1897-ben Losoncon jelent meg, de a budapesti második kiadás nem az idén, hanem az első kiadás után egy esztendővel, 1898-ban látott napvilágot. A 2018-as – általam szerkesztett és átdolgozott – mű, lényegében a kézikönyv harmadik kiadása.

[3] Lásd az 1. lábjegyzetben foglaltakat.