A Szondi-teszt egy lapja

   Unatkozó szépasszonyok, munkában megfáradt középkorú férjek, kíváncsi kamaszok, partiképes zsúrfiúk kedvenc játéka volt a múlt század harmincas éveiben. Anélkül, hogy ismerték, értették volna a teszt célját, értelmét. De jólesett beleborzongani, hogy nekem Oidipusz-komplexusom van, neked mazochista hajlamaid, ő pedig introvertált.

   A Szondi-teszt egy pszichológiai vizsgálati eszköz. Nevét alkotójáról, Szondi Lipót magyar származású svájci pszichiáterről kapta. A teszt felvétele során a mentális problémákkal jelentkező személynél a betegség típusát, keletkezésének okait vizsgálják és a gyógymódot határozzák meg.

   A teszt 6 sorozatban 8–8 olyan ösztönbeteg fényképét tartalmazza, akiknek diagnózisa, kórtörténete és családi háttere pontosan ismert. Az orvos-pszichiáter hipotézise az volt, hogy az embereket azok a személyiségek zavarják a legjobban, amelyekben önmagukra ismernek. Szondi úgy vélte, hogy a latin mondás „similis simile gaudet” (hasonló a hasonlót választja) a lélektanban fordítva érvényes, tehát a vizsgált alany azokat a képeket fogja  ellenszenvesnek találni, amelyeken ugyanazok a tendenciák ismerhetők fel, mint saját magában.

   Amikor a kiválasztás megtörténik, abból  a gyógymód, a gyógyszeres, vagy egyéb kezelés fajtája is meghatározható. És a mentális zavar típusa, amelynek alapján megállapítható a diagnózis és a terápia..Röviden összefoglalva a következő típusú betegségek.

   Az epilepsziás, vagy epilepsziára hajlamos beteg lobbanékony, ingerlékeny, dühkitöréses és agresszív ember fényképét találja ellenszenvesnek. Viszont kedveli a békés, szelíd, barátságos, erős önkontrollal rendelkező, felelősségteljes személy képét .

   Ha a képen látható személy skizofrén, személyiségét az intenzív fásultság, a közönyösség, a torz gondolatok és az összeférhetetlen érzelmek jellemzik. Ha az egykedvű tekintet és pókerarc okoz a páciens számára antipátiát, akkor hasonló kór lappang benne.

   A hisztérikus emberek legfőbb személyiségvonása a felületes és nem stabil érzelmek, az önimádat, és az exhibicionizmus. Ha ilyen ember képe a páciens számára ijesztő, akkor  elfojtja magadban azt a kielégíthetetlen vágyat, hogy felfigyeljenek rá a többiek és elfogadják intenzív, kóros lelkivilágát.

A depressziós személyt választó beteget az önbecsülés hiánya, az alsóbbrendűségi érzés, és a bűntudat jellemzi. Szeretne kedves, gondtalan személyiségnek mutatkozni, aki dinamizmust, önbizalmat és optimizmust közvetít a külvilág felé. Baráti közben ő a lelki tanácsadó.

   Így folytatható a sor a szadista, mániákus, kataton és más ösztönbetegeknél vagy erre hajlamosaknál. Érdekes, hogy a korabeli orvostudomány a meleg, leszbikus, transzvesztita embereket „disszociatív személyiség zavar”-ban szenvedőknek” minősítette és az ő fényképeik is szerepelnek a sorozatban.

   De Szondi nemcsak a betegekkel foglalkozott, az egészségeseket is tesztelte. Sorsanalízis elméletének lényege, hogy alapvető tulajdonságaink határozzák meg sorsunkat. Természetese kivételes történelmi helyzeteken (háború, forradalom, természeti katasztrófák, halálos betegség) kívül. De ez már egy másik írás témája.

 Láng Róbert