Akár tetszik, akár nem meg kell barátkoznunk a földbirtok, nagybirtok fogalmával. A földárveréseken egy-egy család birtokába akár egész települések, hatalmas termőföldek kerültek és folyamatosan növekednek. Ezek a birtok részeit képezik. Nem lehet elvárni egy építési vállalkozótól, bútorgyárostól, vagy bankembertől, hogy értsen ehhez. Ahhoz, hogy a földek művelését szakszerűen, hasznot hajtóan lehessen végezni, szakemberre van szükség. Vegyünk példát a földbirtok működése ügyében is dicső múltunkból és ismerkedjünk meg a szükséges fogalmakkal.

   Nem tudom, most hogy hívják azt az embert, aki a földbirtok tulajdonosának ügyeit összefogóan, felelősen intézi. Hajdan a földbirtok élén szakképzett jószágigazgató állt, kiképzésükre alapították a ma is működő keszthelyi Georgikont. A jószágigazgatók gazdag emberek voltak és a társadalom hierarchiájában előkelő helyet foglaltak el. gyakran maguk is kisebb földbirtokkal rendelkeztek. Akár nemesi címet, vagy bárói rangot is viselhettek. Az egyes területrészeken a munka irányítását a gazdatisztek végezték, ők az ispánok, kasznárok főnökei voltak. Ha a jószágigazgató nem irányította jövedelmezően a birtokot, más munka után nézhetett. Mivel nem voltak akkoriban még brüsszeli bürokraták, akik a földalapú támogatást folyósították volna.

   Egy földbirtok műveléséhez   nagyon sok emberi erőforrásra volt és van szükség. A béres egy egész évre elszegődött mezőgazdasági bérmunkás volt, aki az uradalmi cselédek rangsorában legalul helyezkedett el. Az uradalom valamelyik majorjában, cselédlakásban vagy a gazda házában (horribile dictu istállójában), illetve tanyáján lakott, s minden idejével a béresgazda rendelkezett, aki eggyel magasabb polcon állt. A béresek szántottak, vetettek, betakarították a termést, etették, gondozták, őrizték a gazda állatait.

   A földbirtok műveléséhez (kapálás, permetezés, szőlőművelés, gyümölcsszedés) alkalmi munkásokra is szükség van. A fizetés munkanapok (félmunkanapok) szerint történt. Egy fokkal magasabban álltak a summások, ők biztosabb jövedelemmel rendelkeztek, akiket  egy vagy több hétre, hónapra is szerződtették.

   Ilyen csúnya szavakat, hogy béres, cseléd, summás, napszámos ma már nem használunk, elvégre ez a XXI. század. Mondjunk helyettük idénymunkást.  (Mellékesen jegyzem meg, hogy NAV jelentése szerint ebben az évben 600.000  bejelentett idénymunkást alkalmaztak a földtulajdonosok. A feketézőkről nem is beszélve.)

   Kisebb pontatlanságokért a memóriám és Zilahy Lajos A Dukay család c. háromkötetes nagyregénye a felelős. Akinek módjában áll, olvassa el, ritka élményben lesz része.

Láng Róbert